Elvárások nélkül jó bizonyítványt kaphat a Cirkusz új műsora

komenda-zsofiaDima karácsonya címmel új előadást tűzött a porondra a Fővárosi Nagycirkusz. A tehetséges artisták produkciói elbűvölik a gyermekeket, és több ponton nagy meglepetést okoznak a felnőtt nézőknek is. Hogy az előzetesben ígért hagyományos cirkuszi elemek mennyire fedezhetők fel, illetve hogy a történetmesélő cirkusz műfajában milyen szinten is áll ez az előadás, a következőkben mutatjuk be.

A Fővárosi Nagycirkusz Dima karácsonya című “klasszikus cirkuszműsora” az ígéretek szerint olyan hagyományos akrobata- és állatszámokat tartogat a nézőknek, mint az egyensúlyszámok, különböző rúdszámok, fliegende-előadás és erőemelő-szám, valamint elefánt- és oroszlánbemutatók.

Az előadásról összességében annyit mindenképpen el lehet mondani, hogy kicsivel többet mutat eleinte, mint amit valójában kapunk tőle. Ez nem jelenti azt, hogy minőségileg silány lenne a végeredmény, csupán annyit, hogy nem az az igazi karácsonyi, csillogással, melegséggel, lendülettel és látvánnyal teli produkció, amire az ember számítana. A cirkusz Dima karácsonyát olyan előadásként harangozza be, mint “ahol gyönyörű galambok szállnak a magasban…” Igaz ugyan, hogy van galambszám (a kazahsztáni Abdikerim Aisulu ésTimur Akhtoty kettőse), de a két művésznő gyakorlatilag megismétli azt a produkciót, amivel már a Lúdas Matyiban is próbálkoztak. (Az ismétlések egyébként nem egyediek, több más előadó is csatlakozik ehhez a táborhoz, gondoljunk csak a Trio Power Line-ra, aki a Cirkusz Fesztiválon mutattak be a mostanihoz kísértetiesen hasonlító mozdulatsort.) A magasban egyetlen galamb sem száll, és még az újdonság erejével sem hat a produkció. Ez egy igazi látványműsor, ahol  a szépen csillogó ruhák és segédeszközök, illetve a jól megválasztott, andalító muzsika jóval több figyelmet kapnak, mint maguk a galambok.

Mielőtt részletekbe menően vizsgálgatni kezdenénk a produkciót, a címnél maradjunk meg: a történet szerint Dima álmodik. Dima egy kisfiú – teljes nevén Dimitrij – akit valójában is Dmitry Markin artista alakít. Az ember fejében felmerül: egy magyar cirkuszban vajon miért kell elnevezni egy teljes produkciót az egyik résztvevő előadóról? Miért nem Lacika karácsonya, Jancsika karácsonya, vagy esetleg bármi más – csak ne egy külföldi név, amiről az óriásplakátokkal találkozó utca embere azt sem tudja, hogy lány vagy fiú, a plakáton szereplő elefánt, ember vagy esetleg egy kutya neve.

Dima egyébként olykor meglepően, néha kifejezetten élvezetesen, és alkalmanként nagyon furcsántrio-power-line álmodik. A történet szerint tehát Dimát édesapja és édesanyja elkíséri a kis szobájába, ahol ő elmegy aludni, és a következő két órát az ő fejében látjuk megelevenedni. A High5 gumiasztalszáma ebben a történetben egy erős kezdet: a Men in Black alapötletéből kiinduló gumiasztalszám vicces, látványos, a nézőközönség többsége számára közös ismeretanyagon alapul, ebből következően követhető, élvezetes. Ezt követően azonban nem eléggé kidolgozott: egy-egy főbb produkciót elválasztandó,  túlzottan feleslegesnek ható intermezzókat is betettek a műsorba.

Természetes igény, hogy a porond átrendezéseinek ideje alatt is szórakoztassa és lekösse valamivel a közönséget a társulat. Azonban az “Apa műhelye/Kalapácstánc”, az “Anya varrodája/Selyemtánc”, a két részletben visszatérő “Karácsonyi készülődés”, az “Állatsimogató”, valamint az “Együtt a család” betétek valójában nem csak feleslegesnek hatnak, de összeszedetlenek is. Maga az ötlet tehát értékelendő, azonban a nem túl meggyőző nyitókép után ezek a minijelenetek inkább kizökkentő, mintsem kiteljesítő hatást keltenek. Mindez alól egyetlen kivétel van, ami viszont egyértelműen szép megoldással készült el, olyannyira, hogy ha a teljes előadás ezt a vonalat követte volna, akkor egy nagyszerű produkcióról beszélhetnénk.

A Fináléról van szó, ahol nem egyszerűen felsorakoznak az előadás artista művészei, de különleges jelentőséget kap az az elem, hogy mindannyiuk számában találunk valamilyen gömböt. Ezekkel a produkció végén ők jelképesen feldíszíthetik a hatalmas karácsonyfát, amit szép, fehér anyagból húznak fel a porond közepére. Egyetlen problémát láthatunk ebben a megoldásban: ha már Dima karácsonya a darab címe, akkor talán a díszlet részeként kellene egy műfenyő, legalább a kisfiú szobájában az ágy mellé. Az egész mű nyomokban sem emlékeztet arra, hogy egy karácsonyi előadást látunk, az egyetlen erre utaló momentum a dícsért finálé.

alexmruzA produkció műsorszámai között találhatunk bravúrosan tökéletest, és nevetségesen semmitmondót is. Előbbi kategóriába sorolható Alex Mruz görgőszáma, amely egy különlegesen látványos egyensúlygyakorlatot mutat be. Hasonlóan jó a Trio Power Line erőemelő száma, illetve a darab címadó gyermekének családja, a Markin-família perzs száma. A nagy elismerések ideje itt azonban véget is ér, áttérhetünk azokra a produkciókra, amelyek jók, és sok lehetőséget tartogatnak: ilyen a High5 már említett gumiasztalszáma, Eva Szwarcer és Sophia – Komenda Zsófia rúdszámai, illetőleg a Havana Flying fliegende száma. Sajnos nem sikerült fényesen a Kazah Állami Cirkusz akrobatacsoportjának talajakrobatika száma, de ezt betudhatjuk annak, hogy az emelőgépezet – a Lúdas Matyi után nem először – most sem működött hibátlanul. Nem egyértelmű viszont az állatszámokat elnézve, hogy a Cirkusz által hirdetett “Hiszünk az ember-állat harmonikus viszonyában. A Fővárosi Nagycirkusz élharcosa a színpadon fellépő állatok védelmének” szöveg a valóságban vajon az állatok véleménye szerint is érvényesül-e.

Zodieru Krisztián és Deli elefántszáma még csak hagyján: itt az állat végtelen alázatot tanúsít, és bár a produkció maga semmi különlegeset nem mutat, inkább csak azért sajnálhatjuk Delit, mert talán nem cirkuszba való lenne egy ilyen nemes és kedves állat. Ezt azonban mindenkinek az egyéni ízlése és belátása döntse el, hiszen vannak néhányan, akik kifejezetten az állatszámok miatt szeretnek cirkuszba járni. A Duo Arkan oroszlánszáma viszont kifejezetten rossz képet fest: amikor azt látjuk, hogy az állatok félelemmel a szemükben járnak körül a porondon a szám kezdetekor, még nyugtathatjuk magunkat, hogy biztosan tévedünk. Azonban amikor konstatáljuk, hogy minden egyes behíváskor elfelé tartanak a trénerüktől, és inkább gyorsan túl vannak az adott feladaton, semmint élveznék azt, akkor már elbizonytalanodhatunk. Amikor pedig a fiatalabb nőstény elkezdi rágni a védőhálót, a hím mögött pedig eleve van egy erősítés, hogy ne akarjon kijönni a közönség közé (mert úgy tűnik lenne erre hajlama), akkor már láttunk annyi jelet, hogy ne nagyon higgyünk abban, hogy a szavanna lakói jól érzik magukat a kivilágított porondon szigorúan megállapított szabályok fogságában. De mindehhez persze jobban értenek az állatszakértők, és a közönség szentimentalitása nem hoz eleget a konyhára, úgyhogy ugorjunk is.

Kifejezetten komikusnak hatott Emiliano Sanchez Alessi produkciója, amelyet hangzatosan horizontál zsonglőr-számként nevezett el. A dolog annyiból áll, hogy három teljesen egyforma, felfüggesztett gömböt lenget ide-oda a zsonglőr. Ez a produkció ebben a formában olyan hatást keltett, hogy egy vidám kisgyerek bármikor tudna különbet is alkotni, ha a közönség soraiból akár váratlanul behívnák a porondra. Sokat adott volna a számhoz, ha Alessi valamilyen különlegesebb koreográfiára mozog a gömbök között, vagy hat-hét különböző magasságba fellógatott gömbbel csinál valami hasonlót. Jó lett volna, ha a gömbök ki vannak világítva, főként akkor, ha ez különböző színekkel történik. Erre a produkcióra a galambszámhoz hasonlóan igaz, hogy sok artistateljesítményt nem kíván, annál inkább épít a látványra. Alessi viszont csak épített volna, hiszen semmilyen effektet nem sikerült a produkcióhoz rendelni. Úgy tartja a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ugyanakkor ha ugyan tudjuk, hogy jó a borunk, de szeretnénk, hogy meg is vegyék, akkor nem baj, ha beruházunk a látványba. Ha pedig elve tisztában vagyunk azzal, hogy nem sikerült a bor, a látvány elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a piacon tudjunk maradni. Alessinek el kell döntenie, hogy mennyire szeretne versenyképes produkciót porondra álmodni – akár jó, akár közepes a tehetsége és a kreativitása, a Fővárosi Nagycirkuszhoz méltó lenne egy sokkal lebilincselőbb világot álmodni.

Ami a díszletet illeti, semmilyen érdemlegeset nem mutat az előadás. A karácsonyfa hiányát már említettük, ezen kívül pedig inkább csak az a furcsa, hogy Dimának vajon miért egy nem túl fiús fehér franciaágya van, és miért látunk egy funkció nélküli led-kijelzőt az ablaka helyén. A történetről elmondható, hogy nem következetes, az álom helyenként olyan torzulásokba fordul át, ami egy hat-hét éves kisfiútól szokatlan: ide sorolhatjuk a különböző állatjelmezbe öltözött táncosok esetét, akik körülállnak egy embert, aki – miközben ők vonaglanak -, simogatja őket. Leginkább egy groteszk pizsamapartira emlékeztet a jelenet, amin nem javít, hogy az egyik jelmezben fiú táncost látunk, különösen furcsa ízt adva a középen álló férfi viselkedésének. A vonalat folytathatjuk azzal a kérdésfelvetéssel,evaszwarcer hogy Dima vajon milyen okok következtében álmodik két rúdművésznővel? A mai világban talán már semmin nem kell meglepődni, de hát az ember fejében azért még felmerülnek ilyen kérdések… A darabnak ez a rész ugyanúgy felesleges erotikus töltetet ad, mint a Lúdas Matyi utolsó jelenete, ahol a gyerekek gyakorlatilag azt látták, ahogy Matyi és barátai ludakkal szerelmeskednek. Mindenképpen furcsa megoldás, még akkor is, ha ott minden átmenet nélkül lányokká váltak a ludak – legalábbis bemagyaráztuk magunknak, hogy ne legyen még a rossznál is rosszabb a jelenet tartalma.

Összességében tehát a Fővárosi Nagycirkusz jót tett azzal, hogy a Lúdas Matyit viszonylag rövid ideig tartotta műsoron, és kihozta a Dima karácsonyát. Utóbbi mindenképpen közelebb áll a hagyományos cirkusz fogalmához, mint elődje – bár az énekes-táncos betétek még mindig súlyosan idegenül hangzanak ebben a közegben. A Dima karácsonya kellemes délutáni kikapcsolódást nyújthat az egész családnak, de ennek egyetlen kulcsa azért van: nem szabad elvárásokkal érkezni. Az Atlantisz gyermekei című produkció színvonalát meg sem közelíti ez a produkció, és ezzel jó, ha tisztában vannak azok, akik esetleg azután az előadás után egy kicsit (újra)beleszerettek a cirkuszművészetbe.

Reklámok

SZÁMÍTUNK A VÉLEMENYÉRE!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s