Érzelmekkel a szívében esendővé válik a gengszter is

 

friedenthal_zoltanAz Orlai Produkciós Iroda fergeteges „gengszterkomédiával” készül a nyárra. Az Egy fenékkel két lovat című Carlo Goldoni-átiratot Pelsőczy Réka rendezi, a főbb szerepekben pedig Lovas Rozit, Lukáts Andort, Nagy Dániel Viktort és Friedenthal Zoltánt láthatjuk. Utóbbi színművészt többek között nevettetésről és levegő-dermesztésről, a darabban kibontakozó szerelmi szálakról, illetve arról kérdeztünk, hogyan lehet egy bűnöző-karaktert szerethetővé varázsolni. 

Most játszik először az Orlai Produkciós Iroda előadásában. Hogyan jött a megkeresés, milyen tapasztalatokat jelent a Pelsőczy Rékáékkal való közös munka?

Rékával viszonylag régebbre nyúlik az ismeretség, ő vetette fel, hogy jó lenne együtt dolgozni. Nagy intenzitással, teljes odaadással próbál, ami minket, színészeket is inspirál. Minden őrültségre kapható (a jó ízlés határain belül), de nem engedi, hogy öncélú bohóckodás legyen az előadás – a belső történések éppoly fontosak, mint a bohóctréfák. Sok emberrel most dolgozom először a csapatból, ezek a találkozások új energiákat, gondolkodásmódot hoznak magukkal, ami pedig mindannyiunk életében fontos.

Milyen gyakran találják meg a komédia-szerepek, amelyekbe jellemzően kevésbé vegyül drámaiság vagy valamiféle kifordított abszurditás? Mennyire érzi otthonosan magát ezekben az inkább karikírozásra, nevettetésre indító karakterekben?

A legtöbb szerepben van drámaiság, csak meg kell találni. Enélkül kétdimenziós papírfigurák tologatnák magukat, ami pedig nem sokunkat érdekelne. A felkészülést illetően sem érzek különbséget. Sőt, az olyan darabokban, ahol nem feltétlenül kell komoly önismereti csatákat vívni a próbák folyamán – ahol a szavak helyett a helyzetek, a „lazzik” és a pontos poentírozás dominál – nagyobb energiákra és konkrétabb közlésmódra van szükség, mint az előbbinél, hogy a szövegtudást már ne is említsem. Úgy érzem ebben a „műfajban” különösen fontos a százhúsz százalék, hiszen egyetlen felesleges szünet vagy a lanyhuló koncentráció végzetes lehet.

Mennyire ismerős Önnek a darabban játszott gengszter-attitűd? Volt lehetősége egy-egy korábban játszott, hasonló karakteréhez visszanyúlni, vagy teljesen a nulláról építi fel?

Nem egy tipikus gengszterről beszélünk: inkább egy kicsit mulya, olykor teljesen infantilis és hisztérikus, néha lírai, néha drámai, azonban jó szándékú pasasról van szó, aki egyszer rosszkor volt rossz helyen. Egy-két hozzávaló bennem is megtalálható.

Noha egy bűnözőt alakít, legyen is bármilyen rovott a múltja (amiről azt biztosan tudjuk, hogy a karaktere ölte meg szerelme ikertestvérét), mégsem egy közellenség. Ön szerint miként lehet szerethetővé tenni egy ilyen karaktert?

A gengszternek talán nincs szeme? Érzéke? Érzelme? Szenvedélye? Talán ha kissé esendővé és ezáltal szerethetőbbé válik a figura, úgy a közönség is könnyebben érezhet némi empátiát, sőt akár szurkolhat is neki.

Melyik jelent nagyobb kihívást: megfagyasztani a levegőt vagy őszintén megnevettetni a közönséget?

Mindkettő nagyon nagy kihívás és élmény – már ha sikerül összehozni. A legjobb, ha minél közelebb áll egymáshoz a kettő. Úgy értem, ha ez egy előadáson belül születik meg.

A történetben három – külön-külön is meglehetősen sajátságos – szerelmi szál is szövődik: az egyik párost ketten képviselik Lovas Rozival. Hogyan jellemezné a vele alkotott kettősét?

A próbák jelenlegi állása szerint két igen vehemens figuráról van szó, akik tűzön-vízen át küzdenek azért, hogy egymásra találjanak, közben természetesen hoznak rossz döntéseket, de ezek elkerülhetetlenek egy valódi happy endinghez. Vad, szenvedélyes, konok, olykor mégis ellágyuló páros. Egymáshoz valók.

Az átirat a ’60-as évek Angliájába visz vissza minket, a beatzenét játszó zenekar, a látvány és a jelmezek is ezt tükrözik majd. Mennyire áll Önhöz közel ez a stílus, a korszak, a miliő? 

Filmes élményeim alapján egy laza, ködös-esős-borongós világ lehetett. Ha dönteni lehetne, hogy hová röpítsen az időgép, nem ezt választanám. A korszak zenéje viszont sokáig generációk alapélménye lesz. És bár valóban a ’60-as évek Brightonjában járunk, ahogy azt Kálmán Eszter díszlete és jelmezei is sugallják olykor karikatúra-szerűen, az előadás mégis mai nyelven fogalmaz, nem nosztalgiáz.

A mozgásban, a jelenetek koreografálásában Duda Éva lesz a társulat segítségére. Milyennek találja a zenés-táncos munkát?

A mi esetünkben nem a szó hagyományos értelmében vett koreográfiáról beszélünk. Éva a gesztusok és a fel-felbukkanó bohóctréfák pontos és feszes megvalósításában és kitalálásában segít. Viszonylag sokáig tanultam zenélni, ez a ritmusok és dinamikák pontos kezeléséhez valóban nagy segítség. Dalok is lesznek, de inkább átvezető jelleggel, a kor szellemét idéző zeneiséggel és Máthé Zsolti dalszövegeivel.

Reklámok

SZÁMÍTUNK A VÉLEMENYÉRE!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s