“Akadt olyan, akinek hiába néztem a szemébe” – Interjú Lovas Rozi színművésznővel

Zayzon Zsolt; Lovas RoziLovas Rozi, a Magyar Színház és a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja fiatal kora ellenére számos díjat tudhat magáénak. A magabiztos természetesség, s a színházhoz elengedhetetlen alázat tükröződik tekintetében, minden mozdulatában. Legutóbb szép sikert ért a Pécsi Országos Színházi Találkozón is, ahol – többedszerre – a legjobb 30 év alatti színésznő kategóriában vehette át a kitüntetést a Miskolci Nemzeti Színház produkciójában, Bródy Sándor A tanítónő című darabjában nyújtott alakításáért. 

– Egy matematikus számára a Nobel-díj, egy újságíró számára a Pulitzer-díj, egy hollywoodi színész számára pedig az Oscar- díj jelenti a végső cél! Önnek mi az álma, mi az, ami miatt színész lett?
– Nem hiszem, hogy egy pálya, kiváltképp a miénk, díjakban mérhető lenne. Annyira összetett szakma ez, hogy úgy érzem, az esti taps néha éppen elég, hiszen fontos, hogy a nézők és a kollegák, akikkel együtt dolgozom, szeressenek, elfogadjanak. A közelmúltban ért véget az Amadeus című színdarab próbafolyamata a Belvárosi Színházban, amelyben részt vettem – a közös munka során a színészek oldaláról, a visszajelzésekből, kritikákból és akár a blogbejegyzésekből ítélve pedig a közönség részéről is tapasztalhattam ezt a figyelmet. Ezek mellett pedig még szerencsésnek is tudhatom magam, hiszen június elején a XIV. POSZT-on ismét megkaptam a legjobb 30 év alatti színész díját. Ezt az elismerést a legmagasabb szakmai szinten álló emberek adják, egy rendkívüli visszaigazolás számomra, hogy azon az úton vagyok, amelyiken lennem kell.

– Milyen hatással lehet egy díj a művész későbbi pályafutására?
– Egy sokszor, sokféle díjat elnyert színészkolléga szerint az elismerések predesztinálják is az embert. Ha kimondták valakiről, hogy jó, akkor minden este olyannak kell lennie. Hasonló ez ahhoz, mintha minden alkalommal meg kellene ugrani egy magasságot. Ugyanakkor egy ilyen teljesítményhez szükséges, hogy az ember mindig olyan társakkal, barátokkal, szerelmekkel legyen körülvéve, akik között biztonságban van, akikkel elérhet egy termékeny és jó állapotot. Nincsenek állandó és független értékek ezen a pályán. Nincs olyan, hogy én vagyok és csak kizárólag én, hiszen mindig közösségben dolgozunk, színészek és nézők között. Nincs állandó érték sem, mert ez a bennünk lévő organikus dolog, amely megmozgatja a lelket, a szellemet, az idegrendszert folyton változik. Meg kell újítani, ezért van az, hogy két előadás sohasem lesz egyforma.

– Van pár közös jellemzője a „díjat begyűjtött” színészeknek a tehetségen túl. Ön szerint mi lehet a titok?
– Önmagában már annak megtalálása is nehéz feladat, hogy az ember miért lett erre a földre teremtve. Hiszek abban, hogy mindenkinek van egy kijelölt útja, amin ha végigmegy, akkor boldog és kiegyensúlyozott lesz. Ezt az utat meglelni mégis hihetetlenül nehéz. Már az is szerencsés, aki ráérez arra, hogy nincs hazugság a dologban és abba az irányba halad amerre kell.

– Emlékszik rá, mikor volt az Ön életében ez a pillanat?
– Szüleimnek köszönhetően nagyon sok mindent ki tudtam próbálni. Zenéltem, sportoltam, és mivel jól tanultam, számtalan lehetőség volt bennem. Olyan közösségekbe jártam azonban, ahol nem éreztem jól magam. Fontos, hogy amikor ezt az ember megérezi, akkor ne megjátssza magát, hanem próbáljon meg kikeveredni a helyzetből, a közösségből. A gimnázium után egyre erősebb lett a vágy a színház iránt. Sok időbe telt azonban, hogy bevalljam: támogatók híján is, de színész szeretnék lenni. A főiskolai felvételi is már egy öröm volt. Nem éreztem, hogy küzdelem lenne, sőt, azóta érzem, hogy helyemen vagyok.

– A kaposvári egyetem körül van egy fajta szakmai titok. Kicsit olyan, mint korábban az ott lévő színházat jellemezte.
– Nagyon büszke vagyok rá, hogy oda járhattam. Az osztályom, mint közösség rendkívüli volt. A kaposvári egyetem színész szakával kapcsolatban mindig is volt valamiféle fenntartás, de ez a kívülről érkező lekicsinylés még jobban összekovácsolt bennünket. Hogy mi esetleg gőgösek legyünk, és elhiggyük magunkról, hogy jók vagyunk, nem fordulhatott elő. A folyamatos bizonyítani akarás jó irányba terelt minket – utóbb jöttem rá, hogy a színház ősi szeretetét oltották belénk teljesen észrevétlen módon.

– Hangsúlyozza a csapat és a közösség erejét – mi az, amit Ön a partnerétől feltétel nélkül elvár?
– Nagy igazságokat tapasztalat híján nem tudok mondani, de akadt olyan, akinek hiába néztem a szemébe. Azt éreztem, egy ember helyett valamilyen fátylat látok, s bár egy időben, egy helyen vagyunk, a játék mégsem közös. Azt kívánom, hogy velem soha ilyen ne forduljon elő. Ne éljem meg azt, hogy csak magamra gondolok a színpadon, s csak magamnak játszom. Sokkal ősibb, szakrális jelenségnek tartom a színházat, mint az egyes ember önkifejezési terének.

– Az első évadát töltötte a Magyar Színházban. Hogyan érzi magát ebben a teátrumban?
– Egy igazi és teljes próbafolyamaton, valamint bemutatón vagyok túl, nagyon jól éreztem magam ezekben. A színházban is megtaláltam a helyem, rendkívül meglepő volt, hogy az intézményben mindig mennyire jó a hangulat. A színészek kifejezetten jó kapcsolatban állnak egymással, óriási szeretettel, elfogadással és nyitottsággal közeledtek felém. Őze Áron jelenlétét inkább cinkos játszótárnak érzem, Göttinger Pálban pedig maximálisan megbízom, és nagyon örülök, hogy együtt tudunk dolgozni.

– Van kabalája?
– Minden szerepnél más-más kabalám van, amik inkább tevékenységek, semmint tárgyak lennének. Például: hány órakor kezdek el öltözni, mikor indulok a fodrászatba, mikor mosom meg a fogam, és hogy milyen sorrendben teszem fel a sminkem. Sokszor eszembe jut Nadal, a teniszező, akinek rengeteg ilyen berögzött, szinte már szertartáshoz hasonlító mozdulata van. Ugyanoda ül le, ugyanúgy törli meg az arcát, s a háromféle italnak ugyanúgy kell egymás mögött állni.

– Mit csinál, amikor nem csinál semmit?
– Nagyon szeretek aludni. Bizonyára azért lett fontos, mert ezt tudom a legritkábban megtenni. Szeretek a kutyáimmal lenni, olvasni, utazni és beszélgetni a barátaimmal, családdal. A wellness mostanában rabul ejtett. Szeretem a szaunákat, az egészséges ételeket, és mindent, ami ezzel jár.

– Hogyan telik a nyara?
– Indulok Balatonra, amint csak tehetem. Gyönyörűnek és lenyűgözőnek találom a Balaton-felvidéket. Barátaimmal Horvátországba, a szerelmemmel pedig Rómába utazunk.

– Mi az a három dolog, amit szeretne megtenni az elkövetkezendő 10 évben?
– Szeretnék gyermeket, szeretném kipróbálni milyen külföldön dolgozni és van egy titkos, óriási vágyam. A saját generációmat rendkívül nagy bajban érzem. Azt látom, hogy nagyon kevesen tudnak olyan szakmában dolgozni, amiben tehetségesek. Szeretnék egy központot, aminek léte sem politikától, sem pályázatástól nem függene. Nem kizárólag művészetekkel foglalkozó intézmény lenne ez, hiszen a biogazdálkodástól, a gasztronómián át, minden beletartozhatna. Olyan tehetséges és tenni akaró fiatalok üzemeltetnék, akik ezt a pici társadalmat példává emelnék a magukat tehetetlennek érző ember számára.

(Az interjút Kmety-Molnár Györgyi készítette.)


 

 

Új helyen kezdi meg az évadot a Magyar Színházközönségszervezése

Az új évadot, új helyszínnel kezdi meg a Magyar Színház szervezése szeptember elsejétől. A korábban a Hevesi Sándor téren álló teátrum aulájában működő közönségszervezés, az Aranytíz Kultúrházba helyezi át székhelyét az ősz első napjától. A szeptemberi előadásokra, már most is lehet jegyet vásárolni, még a színházban, illetve online felületen. A színház a Szerb Antal jegyezte Holdvilág és utasa című Forgách András átirattal kezdi meg az évadot szeptember 19-én. Jegyek már kaphatók erre az előadásra, valamint Berg Judit Rumini című előadására, a Göttinger Pál rendezte Vonalhúzásra, amely korábban a Vidor Fesztiválon is látható lesz, valamint a tavalyi évad legnagyobb musical vállalkozására, a Vadregény- Into the woods című előadásokra.

 

Reklámok

SZÁMÍTUNK A VÉLEMENYÉRE!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s